4. fejezet

Reggel iszonyú fejfájással keltem. Óvatosan kikukucskáltam a szempilláimon keresztül, majd a tört fehér színű plafont kezdtem bámulni. Pontosan tudtam hol vagyok. A saját világos szobámban, a hatalmas ágyamban, amiben éppen keresztbe feküdtem. Első gondolatom az volt, hogy hogyan jutottam el ideáig? Hát persze. Végiggondoltam mindent, ami történt és egyre több dolog jutott eszembe. Keresztül vitt a házon és karjaiban hozott fel a lépcsőn. Harry hozott haza az éjjel, miután... Miután megcsókolt. Hirtelen düh lett úrrá rajtam, de magamra haragudtam, nem rá. Még Kristófon sem tettem magam túl és máris egy 'idegen' karjaiba vetettem magam. Nem vagyok normális. Hogy tehettem ilyet a találkozásunk első napján? Ez lesz a vége, ha olyan sok koktélt iszik az ember, mint én tegnap este. De mégsem foghatom az alkoholra, hiszen valamelyest magamnál voltam, és tudtam mit csinálok. Az a gyönyörű smaragd zöld szempár, az az oka mindennek. Gondolatmenetem az ajtó nyikorgása zavarta meg, így magamra húztam a paplant és alvást imitálva feküdtem mozdulatlanul. Csak remélni mertem, hogy Cara az, majd mikor bebújt mellém a takaró alá, meg is bizonyosodtam róla.
- Jó reggelt álomszuszék. - suttogta mosolyogva.
- Neked is. - válaszoltam, miközben egy hatalmas ásítást próbáltam elnyomni.
- Jobban vagy már? - kérdezte.
- Fogjuk rá. - nevettem el magam, de még az is kimerülten hangzott.
- Nem szeretnél nekem mesélni valamiről, vagy inkább valakiről?  - terelte a témát. - Mi történt közted és a kis göndör fürtös között? - kíváncsiskodott, aminek abban a pillanatban nem nagyon örültem, mivel tudtam, hogy addig nem fog békén hagyni, amíg el nem mondok neki mindent.
- Még itt van? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem, nincs itt. Nem akart egyedül  hagyni, de miután hazaértem elment.
- Cara nagyon nagy hülyeséget csináltam. - mondtam, majd fejem a párnába temettem.
- Barbara mi történt ? - sürgetett.
- Megcsókoltam. - motyogtam halkan. Nem hallottam választ, ezért felemeltem a fejem és barátnőmre néztem. Arca kifejezéstelen volt. Nem tudtam mire gondol, majd hirtelen elvigyorodott és sikított egyet.
- Hiszen ez fantasztikus. Ti lesztek a legszebb sztárpár a világon. - mondta izgatottan és lelkendezve.
- Nem Cara. Ez egyáltalán nem fantasztikus. - törökülésbe ültem és kezeimet az arcomba temettem. - Mi nem vagyunk egy pár, és nem is leszünk. Nem tudom mit mondhatnék neki, de minél hamarabb beszélnem kell vele. Ami tegnap történt hiba volt. - magam sem voltam biztos abban amit mondtam, mégis ezt tartottam helyesnek.
- Nem értelek. - válaszolta zavarodottan. - Harry helyes és kedves. Mellette eltudnád felejteni Kristófot és imádni valóak lennétek együtt.
- Ez nem ilyen egyszerű.
Cara a szemét forgatta.
- Akkor tényleg beszélned kell vele. Tudod könnyen lesz szerelmes és nem akarom, hogy összetörd a szívét.
- Rendben. - felsóhajtottam.
- Viszont tudd, hogy én mindenben támogatnálak titeket. - biztatott. - Gondold át.
- Ölelj meg mielőtt lemész! - kérleltem szomorkás hangon. Finoman megszorította vállam, majd lemászott az ágyról és az ajtó felé fordult, hogy aztán megpördüljön és rám nézzen.
- Én mindig itt leszek neked, ezt jegyezd meg. - mosolygott. - Mit szólnál egy kis ínycsiklandozó palacsintához?
- Ismersz. - feleltem vigyorogva. - Gyorsan össze szedem magam, aztán csinálhatjuk. - válaszom hallatán vidáman hagyta el a szobát.
Sikerült átvánszorognom a fürdőszobába, majd azonnal beálltam a tus alá. A hideg vizet nyitottam meg, mert muszáj volt felébrednem, és a forróval, csak annyit értem volna el, hogy állva elalszok. Viszonylag hamar megszokta bőröm a víz hőmérsékletét, ezért élveztem is, ahogy a jéghideg cseppek szánkáznak a testemen.

Miután végeztem, hajam kontyba fogtam és felöltöztem.

Egy sötétkék nadrágot vettem fel és egy zöldes felsőt, amiben itthon is jól tudom magam érezni. Úgy gondoltam, nincs értelme magam kisminkelni, ezért miután kész lettem dübörögve szaladtam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Cara már elkészítette a palacsintatésztát, így nekem csak annyi dolgom volt, hogy kisüssem őket. Amíg szorgoskodtunk, rengeteget beszéltünk a tegnap estéről. Elmesélte, hogy miről maradtam le, majd mikor Niall felől kérdezősködtem, letudta annyival, hogy csak barátok.
Temérdek mennyiségű finomságot sikerült elkészítenünk, majd a szekrényből kipakoltunk néhány üveg lekvárt és persze az elengedhetetlen nutellát. Úgy döntöttünk, a nappali szőnyegén fogyasztjuk el az ínycsiklandozó édességet, pont mintha piknikeznénk.
- Azt hiszem végem van. - nyögtem ki nagy nehezen, miközben a padlón nyújtózkodtam.
- Ne is mond. Mindjárt kipukkadok.
- Nagy levegő, be és ki.
- Mintha szülni készülnénk. - nevette el magát Cara, majd mondata hallatán és is követtem példáját.
- Nem bírom. Ne nevettess kérlek, hiszen szenvedek. - még egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Röhögőgörcsünket a csengő hangja zavarta meg.
- Én biztos, hogy nem kelek fel. - jelentette ki Cara. - Nyitva van. - kiáltotta fülsüketítően.
Halk lépteket hallottunk a bejárati ajtó felől, majd két ismerős alak tűnt fel a nappali küszöbénél. Szívem mintha ki akart volna ugrani a helyéről. Nagyot nyeltem, majd hirtelen zavaromban felültem és erőnek erejével igyekeztem lehiggadni.
- Sziasztok lányok. - köszöntek, majd miután végignéztek rajtunk egyszerre vigyorodtak el.
- Halihó. - üdvözölte őket nagy hangon Cara, míg én szótlanul ültem és reméltem, hogy mindegyikőjük számára láthatatlan vagyok.
- Azt hiszem palacsinta illatot érzek. - szaglászott Niall.
- Igen. - bólogatott Cara. - Talán még maradt pár darab, kértek?
- Még szép. - vágta rá a szöszke fiú, míg a mellette álló Harry szemei engem fürkésztek.
- Én nem kérek köszönöm. - mondta halkan. - Igazából azért jöttünk, hogy megnézzük jól vagytok-e és unatkoztunk is. Nálunk a társaság többi része, még az ágyat nyomja.
- Sok lustaság. - nevetett Cara.
- Akkor most kapok enni vagy nem? - kíváncsiskodott huncutul Niall, majd barátnőmmel együtt indultak a konyha felé.
Ketten maradtunk, én és Harry. Közelebb jött és helyet foglalt mellettem a szőnyegen, amitől gyomrom bukfencezni kezdett.
- Hogy vagy? - kérdezte kedvesen, ezzel megtörve a kettőnk közt lévő csendet.
- Minden rendben. - motyogtam. - Nagyon szépen köszönöm, hogy tegnap haza hoztál és, hogy most is itt vagy. Sokat jelent. - nyögdécseltem nagy nehezen, miközben elpirulva néztem fel rá.
- Jó látni téged. - mondta, miközben arcomat bámulta, majd felsóhajtva érintette meg azt. Ujjai puhán időztek bőrömön.
- Te hogy vagy? - kérdeztem idegeskedve.
Felnevetett.
- Mi az?
- Olyan bűntudatosan festesz, mintha valami bűntényt követtél volna el.
- Bűnösnek is érzem magam. - feleltem, miközben egyenesen szemeibe pillantottam.
- Miért?
- Megcsókoltam valakit, akit nem is szeretek. - válaszoltam fejemet lesütve.
- És tudnád szeretni? - kérdése hallatán kisebb sokkot kaptam. Tudnám-e szeretni? Ez mégis milyen kérdés két nap után? Nem tudom, nem tudok semmit.
- Harry kérlek...
- Egy esélyt megérdemlek nem? - hangja zaklatott volt és égett a vágytól. Az eszem azt súgta, álljak fel és fejezzem be a dolgot itt és most, de a szívemre hallgattam, ami teljesen mást akart. Zavaromban bólintottam egyet. Leheletét egyre közelebb éreztem arcomhoz, és tudtam, hogyha most nem állítom meg, akkor megtörténik a baj. De nem volt erőm hozzá. Túlságosan gyenge voltam, és megadtam magam, megint. Ajkait megéreztem az enyémeken, amik gyengéden csókoltak. Közelebb húzott magához és arcomat tenyerébe fogta. Nem tudtam mire számítsak, de arra biztos nem, hogy ilyen kellemes és tökéletes lesz a második csókunk. Elhúztam fejem, majd hangom suttogóvá halkult, a pillantásom pedig az arcáról lecsúszott a kezemre.
- És most mi lesz? - kérdeztem cérnavékony hangon a könnyeimmel küszködve.
- Barbi, mikor először megláttalak azonnal elindult bennem valami. Azt hiszem, ez olyan első látásra dolog nálam. Tegnap óta te jársz a fejemben és nem bírtam magammal. Sajnálom, ha valamit rosszul csináltam. Remélem nem haragszol. - éreztem, hogy nála ez felér egy vallomással, így egy apró puszit nyomtam a szája sarkába.
- Nem, egyáltalán nem haragszom, de kérlek ne siessük el a dolgokat. Holnap már lehet más lány után kacsingatsz. - gúnyolódtam mosolyogva.
- Shhh -  suttogta, majd átölelte nyakam, én pedig a hátát simogattam...

One Direction - Live While We're Young

Bocsi, hogy még nem az új résszel jövök, de hétvégére egy hosszabbal készülök :) 

Addig is itt a várva várt klip :

http://www.youtube.com/watch?v=AbPED9bisSc&feature=youtu.be 

Én személy szerint imádom, gondolom ti is... meg persze a szomszédaitok is :D 

Puszi minden olvasómnak ! 

3. fejezet

Sziasztok :)
Sajnálom, hogy ez a rész olyan lett amilyen... de az iskola miatt, nincs elég időm az írásra. Ígérem a következő fejezet sokkal-sokkal jobb lesz és a dolgok is elkezdenek majd bonyolódni. Iratkozzatok fel páran és írjatok pozitív és negatív kritikákat egyaránt.
Puszi mindenkinek :) xx


Az autó megállt és Harry ismét igyekezett nekünk kinyitni az ajtót. Magassarkú cipőm halkan koppant az aszfalton, majd mindhárman elindultunk a Funky Buddha nevű szórakozóhely felé. A bejárat előtt rengeteg fotós várt minket, így vakuvillanások százai kísérték minden mozdulatunkat. Tolongtak és kiáltoztak, amitől elég kellemetlenül éreztem magam. Leszegett fejjel tipegtem Cara mellett, majd Harry védelmező kezeit éreztem meg derekamon. Megszeppenve néztem fel rá, mire ő egy biztató mosolyt küldött felém.

Nagy nehezen beértünk, majd a VIP részleg felé vettük az irányt. A One Direction többi tagja és három gyönyörű leányzó már ott ücsörgött az egyik sarokban és amint észre vettek minket, egymás után pattantak fel, hogy köszönhessenek.

- Te Palvin Barbara vagy, ugye ? - kérdezte egy csinos arcú, barna hajú lány.
- Igen, én vagyok. - bólintottam.
- Engem Eleanor-nak hívnak. Nagyon... nagyon szép vagy. - tette hozzá mosolyogva.
- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz. - feleltem vigyorogva, majd közelebb lépett hozzám, hogy két puszival üdvözöljön.
- Gyere bemutatom a többieket. - mondta izgatottan, majd egymás után sorolta a neveket. A fiúké ismerősen csengett, így csak a lányok neveit kellett memorizálnom. Miután azt is megtudtam, hogy ki kivel van együtt és ki szingli, lecsücsültem Cara és az újdonsült barátnőm mellé. Mindenki remekül érezte magát. Talán Louis és Niall kicsit többet ivott a kelleténél, de ettől függetlenül az alkoholos üvegek száma egyre csak nőtt az asztalon. Én igaz nem szoktam inni, most mégis úgy határoztam, kivételt teszek.
A sokadik koktélomat szürcsöltem, mikor a társaság nagy része úgy döntött ideje táncolni. A táncparkett közepére érve, a szerelmesek párba rendeződtek, és láthatólag Cara és Niall is élvezték egymás társaságát, mivel egyre intimebb helyeken simultak egymáshoz. Harry-t rajongó lányok vették körbe, míg körülöttem idegen férfiak sündörögtek.

***

Legalább öt számot táncolhattam végig, mikor megéreztem az alkohol bódító hatását. A fejem sajgott és szédültem is, ezért jobbnak láttam, ha visszamegyek az asztalunkhoz és lepihenek kicsit. Tíz perce feküdhettem teljesen kiütve az egyik bőrülőn, mikor meghallottam, hogy valaki motoszkál körülöttem.

- Jól vagy ? - halk, dallamos hang csendült fel mellettem.
- Nem, nem vagyok jól. - suttogtam hányingerrel küszködve.
- Itt egy kis hideg víz. Hidd el jót fog tenni. - nyújtotta felém a jégkockákkal teli poharat, majd az arcomba lógó tincseket a fülem mögé tűrte.
- Köszönöm Harry. - erőltettem egy halvány mosolyt.
A jeges frissítőtől, kicsit kitisztult a fejem, így megpróbáltam feltápászkodni. Óvatosan ültem fel, attól félve, hogy ebben a kábulatban az asztal alá borulok, de Harry közelebb jött és magához húzott.
- Igazán nincs mit. - szólalt meg alig hallhatóan. Tekintetem a szemei és vonzó ajkai között ingázott. Teljesen össze voltam zavarodva. Arca egyre jobban közeledett, miközben egyik kezével még mindig hajamat simogatta. Megtette az első lépést. Ajkai finoman érintették az enyémet, amik abban a pillanatba megadták magukat. Nem tudtam mit csinálok. Dús hajába túrtam, mire ő bátrabb lett és nyelve az enyémet kereste. Összerezzentem minden egyes érintésétől, a hideg is kirázott és sajnos jó értelemben. Szenvedélyes csókunkat én szakítottam meg azzal, hogy eltoltam magamtól. Most jött el az a pont, amikor nem éreztem helyesnek amit csinálunk.
- Hazavinnél ? - kérleltem zihálva lesütött szemekkel.
- Persze. - nézett rám tétován, majd engedett öleléséből. Felsegített, majd miután össze szedtem magam, kettesben indultunk a kijárat felé.

2. fejezet

A meglepődöttségtől szólni sem tudtam. Ott álltam egyszál semmiben, egy olyan fiú előtt akivel még életemben nem találkoztam. Egyenesen az arcomba nézett, gyönyörű zöld szemének minden bűverejét bevetve. Teljesen megborzongtam. Ahelyett, hogy azonnal beszaladtam volna a szobámba még mindig egy helyben álltam.

- Had mutatkozzam be, a nevem Harry. - szólalt meg ezzel megtörve a kettőnk közt eluralkodó kínos csendet.

-Barbara. - nyújtottam felé megszeppenve egyik kezem, miközben másikkal a törölközőt próbáltam magamon tartani.

Tekintete elkalandozott és a testemről lecsurgó vízcseppeket követte. Fedetlen lábaimat jóval hosszabb ideig bámulta, aminek hatására hirtelen elfelejtettem, hogyan kell levegőt venni. Láthatólag élvezte a helyzetet, mivel szája szögletében mosoly bújkált.

- Ha nem gond, most elmegyek és felöltözök. - hadartam zavaromban, majd sietősen elmentem mellette. - CARA HOL VAGY ? - kiabáltam fülsüketítő hangossággal.

- A szobámban. Itt a ruhád is, gyere készülődni. - válaszolta. 

- Ki ez a Harry ? Miért nem szóltál, hogy ő is itt lesz ? - kérdeztem dühöngve, majd becsuktam magam után az ajtót és lehuppantam a hatalmas franciaágy szélére.

- Szóval már találkoztatok. - nevette el magát, amint végignézett rajtam.

- Kérlek ne nevess ki, hiszen nem is ismerem.

- Hogy micsoda ? - kérdezte vihorászva. - Lehetetlen. Nem ismerek olyan embert aki ne tudná, ki az a szexi, göndör fürtös Harry Styles.

'Hát persze.' gondoltam magamban. Harry Styles, a One Direction nevű fiúbanda egyik tagja. Így már világos a kép.

- Na és tetszik ? - szemöldökét fel-le húzogatva kíváncsiskodott.

- A ruha ? Imádom.

- Nem épp arra gondoltam. - felelte pimasz vigyorral az arcán.

- Cara, shhh - hozzávágtam egy méretes díszpárnát, majd mindketten óriási nevetésbe törtünk ki. 

***

Barbi ruhája :

Cara ruhája :

Cara szobájában egy egész szépségszalonnyi kellék sorakozott. Legalább háromnegyed órát tölthettünk odabent, majd mikor arcomon is befejeztem a pepecselést, elégedetten néztünk a tükörbe. 

- Indulhatunk ? - kérdezte izgatottan.

- Igen. - bólogattam mosolyogva, majd lementünk a földszintre. Harry már türelmetlenkedve járkált, de amint meglátott minket leesett az álla. 

- Gyönyörűek vagytok lányok. - nyögte ki, majd nyelt egy nagyot. 

- Azt hittem ruhában meg sem fogsz ismerni. - vigyorogtam gúnyosan. 

Mindketten elnevették magukat, mondatom hallatán, majd egymás után sétáltunk ki a bejárati ajtón. Az eső is elállt, ezzel kedvezve a bulizni vágyó fiataloknak. Harry gentlemant játszva előre kinyitotta nekünk a Range Rover ajtaját, majd miután mindannyian elhelyezkedtünk a hatalmas autóban, együtt vágtunk neki a Londoni éjszakának.