Halihó :)

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de itt van ! Ezután ígérem egyre izgalmasabb lesz és sűrűbben jelentkezem. Jó olvasást ! 
Puszi :) 

5. fejezet

Második napom Angliában és máris leállok egy szupersztárral. Ez nem vall rám, nagyon nem. Nehéz időszakon vagyok túl, hiszen hónapokat szenvedtem Kristóf nélkül és emellett a munkámmal járó feszültségeket is el kellett viselnem, de talán most vége. Talán újra boldog lehetek. Harry a legjobbkor sétált be az életembe, mégis félek. Félek a csalódástól, mivel tizennyolc éves és gyönyörű lányok százai veszik körül minden nap, ugyanakkor szétcsattanok az örömtől. Nem tehetek róla, hiszen nagyon jól esik, hogy itt van velem és érdeklődik irántam. Pár nappal ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy belecsöppenek egy új kapcsolatba, most mégis kialakulófélben vannak a dolgok. 

Elmélkedésem Harry zavarta meg, aki éppen hosszú világosbarna hajam cirógatta.

- Lenne kedved sétálni velem London legszebb helyein ? - kíváncsiskodott angyali mosollyal az arcán. 

- Persze. - válaszoltam azonnal, majd nagy nehezen felemelkedtem öléből. Az egész délutánt egymás megismerésével töltöttük és beszélgettünk, így viszont legnagyobb örömömre a nap további részében is kettesben lehetünk. - Elkészülök és indulhatunk is. - jelentettem ki, majd elindultam az emelet felé. Harry kaján vigyorral az arcán követett, de megfordultam és kezemet mellkasára téve megállítottam. 

- Menni fog egyedül is. - kacagtam. - Várj meg idelent. - simítottam végig az arcán, majd feltipegtem a lépcsőn. 

- Siess. - mondta, majd rám kacsintott és visszasétált a nappaliba. 

Már az egész szoba tele volt ruhákkal, mire megtaláltam, amit akartam. Egy világos felsőnél döntöttem és egy bőrhatású nadrágnál. Enyhe idő volt odakint, ezért a szetthez illő kabátot félrelöktem. Lófarokba kötöttem a hajam, majd megcsináltam a sminkem és tizenöt perc készülődés után lebattyogtam a lépcsőn. Harry tekintetével találtam magam szembe. Csak bámult és mosolygott, én pedig ujjaimat tördelve idegeskedtem. Ahogy mellém sétált, szinte szédültem, majd karjait derekam köré fonta és mélyen a szemembe nézett.

- Készen állsz az első randinkra ? - hangja nyugodt volt és figyelmesen fürkészte az arcomat. 

Mély lélegzetet vettem.

- Igen. - motyogtam és egy kicsit én is elmosolyodtam. 

Gyengéden megfogta kezem, majd maga után húzva indultunk a bejárati ajtó felé. Cara és Niall órákkal ezelőtt elmentek a többiekhez, így a házat üresen hagyva, kezdtük meg utunkat. 

Legalább fél órája sétálhattunk, amikor a Buckingham palota elé értünk. A fények meseszépek voltak és a szám is tátva maradt attól, amit láttam. Este még sosem volt alkalmam bejárni London utcáit, ezért a látvány, egyszerűen elképesztő volt számomra. Szerencsére nem ismert fel minket senki, így felszabadultan sétálhattunk kéz a kézben. 

- Nagyon jó veled lenni. - suttogtam, majd lassítottam lépteimen. A szája sarka arra a bizonyos mosolyra húzódott, amit úgy szerettem. Smaragdzöld szemei örvényként szippantottak be, képtelenség volt nekik ellenállni. Ajkai finoman érintették az enyémet, amik abban a pillanatban megadták magukat. Éreztem, ahogy belepirulok csókunkba. Váratlanul vízcseppeket éreztem meg arcomon, majd egyszerre néztünk fel az égre és vettük észre, hogy az eső eleredt. Ettől még romantikusabbá vált a pillanat. Mindketten elnevettük magunkat, hiszen olyan volt mint egy nyálas film jelenete. 

- Harry fázom. - suttogtam vacogva. 

- Itt a pulóverem, bújj bele gyorsan. - nyújtotta felém a ruhadarabot, majd egy hirtelen mozdulattal magamra húztam. Az illata fantasztikus volt. Mélyen beszívtam, majd hosszú ujjait feltűrtem, hogy kiszabadítsam a kezem. - Haza kéne, hogy vigyelek. Nem szeretném, hogy miattam betegedj meg. - susogta ellágyult hangon. Nem tiltakoztam, mivel tényleg fáztam és eléggé el is fáradtam. Fogtunk egy fekete taxit, elhelyezkedtünk a hátsóülésen és összebújva melegítettük egymást. Feltűnően hamar meg érkeztünk. 

- Bejössz ? - kérdeztem, miután kiszálltunk a járműből. 

- Szerintem a fiúk már várnak, jobb ha megyek. - sóhajtott. 

- Látlak holnap ? - kérdeztem. 

- Persze. Átjöhetnél hozzánk és megismerhetnéd közelebbről is azt a négy dilinyóst. - mondta vigyorogva, mire én csak bólintottam. 

Ott álltunk Cara háza előtt. A villany égett odabent, ezért biztos voltam benne, hogy itthon van. Haboztam, a kezem már a kilincsen volt, de szerettem volna elnyújtani a pillanatot. 

- Hát akkor holnap ! - kellemetlenül kinyitottam az ajtót. 

- Barbara... - megfordultam, ő közben felém hajolt. Pirospozsgás, szép arca alig pár centire volt az enyémtől. Elállt a szívverésem. 

- Aludj jól ! - Lélegzete az arcomat súrolta, és elbódított. Ugyanolyan illata volt, mint a pulcsijának, csak még szédítőbb. Homlokomra egy hosszú puszit nyomott, majd elhúzódott. Megvártam, amíg visszaszáll a taxiba, aztán hallottam, ahogy a motor halkan felpörög. Láttam eltűnni a sötét színű autót a sarok mögött. Csak ekkor ébredtem rá újra, hogy mennyire fázom. Kinyitottam az ajtót, majd boldogan léptem be a meleg házba.