1. fejezet

És már itt is az első rész. Jó olvasást :) 

'Palvin Barbara talán hamarosan biztosítást is köt millió dolláros arcára, amelyért világmárkák versengenek. Lássuk csak az elmúlt évek szép termését: Armani Exchange, Stella McCartney for C&A, Calvin Klein Forbidden Euphoria parfüm, Cartier de Lune parfüm, Express Jeans, Victoria’s Secret, H&M, Pull&Bear, Stradivarius, Tommy Hilfiger, Chanel, Calzedonia és nemrég L’Oréal szépségnagykövet is lett.' 

- Hihetetlen ! - motyogtam a cikk olvasása közben. Leírhatatlanul boldoggá tesz, hogy alig múltam el tizennyolc éves és mégis, ilyen fiatalon, már ekkora világmárkák arca lettem. Imádom a munkám. Szinte az egész világot bejártam, és jelenleg is Franciaországban tartózkodom, igaz már nem sokáig. A mai nap folyamán fejeztünk be egy rövidfilmet, amiben a Chanel egy rúzskollekciójának álltam modellt. Úgy tűnik a francia divatházat is sikerült levennem a lábáról. 

***

Miután elhagytuk Párizs egyik legdrágább hoteljét, anyával a repülőtérre tartottunk. Mindenhová elkísér és nagyon-nagyon szeretem. Azt hiszem, ha Ő nem lenne mellettem, minden máshogy alakult volna. Gondoskodott róla, hogy a hírnév ne szálljon a fejembe, és az tudjak maradni aki. Egy személyben az anyukám és a legjobb barátnőm. Viszont egy ideig ismét elválunk egymástól. Ő hazamegy Magyarországra, én pedig Angliába töltöm szabad heteimet. Egy kedves barátnőmnél leszek, aki Londonban él, a neve Cara Delevingne, szintén modell. Fantasztikus lány, életvidám és ha mi ketten összekerülünk annak mindig hatalmas bulizás a vége. Alig várom, hogy újra találkozzunk. 

- Lassan indul a géped. - szólalt meg anya, megkezdve ezzel a búcsúzkodást. 

- Ahogy a tiéd is. - mosolyogtam rá, majd jó erősen megöleltem.

- Nagyon vigyázz magadra. - mondta könnyeivel küszködve, majd egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra.

- Rendben, jó kislány leszek. - vigyorogtam rá, majd elkezdtem magam után húzni hatalmas bőröndömet. Miután minden ellenőrzésen átestem és elfoglalhattam a helyem a gépen, zenehallgatásba kezdtem. A repülőút nem volt hosszú, ezért elaludni sem akartam. Ebből viszont az következett, hogy a gondolataim ismét egy fiú körül forogtak. Személy szerint Somfai Kristófon. Nagyon hiányzik. Két hónapja döntöttünk úgy, hogy csak barátok maradunk, mivel nagyon kevés időt tudtunk együtt tölteni. Ő volt az első barátom, akinek gondolkodás nélkül ki tudtam mondani a 'szeretlek' szót. És igen, még mindig szeretem, hiszen mégiscsak négy éve ismerjük egymást. Nehéz lesz túltenni magam rajta, de idővel talán sikerülni fog. 

- Kedves utasaink ! A leszállást megkezdjük, kérjük kössék be biztonsági öveiket. - hangzott el a mondat egy csinos kis légi utaskísérő szájából. Hamarabb megérkeztünk, mint számítottam. A Heathrow repülőtér mint mindig most is zsúfolásig meg volt telve emberrel. Pipiskedni kezdtem, hátha így könnyebben megtalálom szöszke barátnőmet, de hiába. Már legalább tíz perce ülhettem a bőröndöm, amikor megcsörrent a telefonom. 

- Drága Barbara, üdv Londonban ! - szólalt meg Cara a vonal másik végéről. 

- Mégis hol vagy ? - kérdeztem.

- Fordulj meg. - mondta, majd hirtelen letette. Meglepődtem, de azt tettem amit kért. Legnagyobb örömömre alig pár méterre állt tőlem. Azonnal futni kezdtünk egymás felé, majd egy nagyot koccantunk. 

- Annyira örülök, hogy látlak. - mondta, miközben még mindig rajtam csüngött. 

- Én is nagyon örülök. - válaszoltam nevetve, majd kibújtam szorításából.

- Milyen volt az út? Fáradt vagy? - tette fel egymás után a kérdéseit, de nem várta meg a választ. - Ha fáradt vagy, ha nem, este bulizunk. Elviszlek egy fantasztikus helyre, imádni fogod. - közölte izgatottan. 

- Benne vagyok. - kacsintottam és egy huncut mosolyt küldtem felé. Vigyorogva fogadta a választ, majd összeszedtem a csomagjaimat, és elindultunk Cara lakására. Az eső az angliai időjáráshoz híven esett, ami egyáltalán nem meglepő. Gyorsan fogtunk egy taxit, így szerencsére nem áztunk el. Az út alatt végig beszélgettük. Elmeséltem, hogy már egy ideje nem vagyunk együtt Kristóffal, amit eleinte szomorúan hallott, majd annyit mondott 'Nem is baj, legalább együtt válogathatunk az angol fiúk között.' Helyeseltem, viszont legbelül éreztem, hogy erre még nem állok készen. Túl korai lenne egy ilyen hosszú kapcsolat után. Az autó ablakán nézelődtem kifelé, amikor Cara hirtelen felkiáltott. 

- Megérkeztünk. - ugrott ki az akkor már álló járműből, majd miután bőröndömet kiráncigálta a csomagtartóból, intett, hogy kövessem. Nagyon szép házban élt, modern volt mégis pont az ő stílusa szerint berendezett. Megmutatta az ideiglenes szobámat, majd a konyhába igyekeztünk. Mindketten szörnyű éhséget éreztünk a pocinkban, amit azonnal enyhítenünk kellett. Kipakoltuk a fél hűtőt, de legfőképpen salátákat fogyasztottunk. Mikor már majdnem jól laktunk, egy kis sütit is megengedtünk magunkak. Nagyon finom puncskrémes édességek voltak, amit feltétlenül le kell majd mozognunk az este folyamán. Mindezt persze táncolás formájában. 

- Tele vagyok. - dünnyögtem, majd nagy nehezen lemásztam a konyhapultról. - Merre találom a fürdőszobát ? - kíváncsiskodtam. 

- Fent az emeleten, rögtön a szobád mellett. - mondta, miközben a kezével megpróbálta elmutogatni. - Nyugodtan fürödj meg, addig én kiválasztom a tökéletes ruhákat mindkettőnk számára. - folytatta, majd a hatalmas gardrób szoba felé vette az irányt.

Megnyitottam a vizet és egy jó nagy adag habfürdőt nyomtam a kád közepére. Megszabadultam ruháimtól, majd a lábujjaimmal teszteltem a víz hőmérsékletét. Kellemes volt, így azonnal belefeküdtem a habbal teli kádba. Teljesen ellazultam. Legalább fél órája áztathattam már magam, amikor úgy döntöttem ideje kiszállni. Belepillantottam a tükörbe. Szemeim alatt a fáradság jeleit fedeztem fel, de mit sem törődve ezzel, rántottam egyet a vállamon. Ma este jól fogom magam érezni, azokat a sötét karikákat meg könnyedén eltudom tüntetni egy kis smink segítségével. Vizes hajamat megdörzsöltem a törölközővel, majd magam köré tekertem. Így próbáltam észrevétlenül kitipegni a fürdőszobából, arra nem számítva, hogy egy idegen tekintettel találom magam szembe.